2011. április 29., péntek

76. Anyai szeretet

Tanulmányaim során olvastam ezt a mondatot: „A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket, és addig élünk, amíg szeretni tudunk.” A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Azt azonban minden élőlény érzi – igen, nem csak az ember, hanem az állatok és a növények is -, hogy szüksége van a szeretetre.
A szeretet legszebb megfogalmazása szerintem a Bibliában található, a sokak által ismert „Szeretethimnuszban”, Pál apostol a korintusiakhoz írott 1. levelének 13. részében. Itt van megírva, „hogy ha szeretet nincs énbennem, semmi vagyok…, semmit sem érek”, mert „a szeretet nagylelkű, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy…”
Ilyen a krisztusi szeretet. Ő mindent feláldozott értünk. Akik már látták a Passió című filmet, először, vagy újra szembesülhettek ezzel a hatalmas szeretettel. Aki egyszer Krisztus-követővé, vagyis kereszténnyé lesz, megtapasztalhatja, hogy soha többé nem lesz egyedül. Ha a világ el is fordul tőle, mindig lesz Valaki, aki a szeretetéhségét kielégíti.
Szerintem a krisztusi szeretet földi példája az igazi anyai szeretet. Édesanyánk úgy szeret minket, ahogyan soha, senki más nem fog. Hányszor látjuk, hogy a részeges, csavargó gyerek hazatér, és az anya így, ebben az állapotában is a házába fogadja, a karjába zárja őt. Gyermekkorunk legszebb, legmelegebb emlékei édesanyánkhoz fűznek minket. Az anya szeretete a gyermek jó közérzetének alapja. Az ő törődése, gondozása tanít meg minket arra, hogyan szeressünk másokat, hogyan kell szeretetet adni és elfogadni. Sok hatás ér minket életünk során, de az anyai szó örökre visszacseng mindannyiunkban. Ha gyermekkorunkban ő megkért minket valamire, megtiltott nekünk valamit, akkor erre felnőttként is emlékezni fogunk. Lehet, hogy a világ rávesz minket arra, hogy az anyai tiltással ellentétesen cselekedjünk, de lelkünk mélyén ott cseng a mondat: ezt nem lett volna szabad. Egyik legfontosabb örökségünk, ami egész életünkben elkísér minket, édesanyánk szeretete, édesanyánk mosolya.
Május első vasárnapja: anyák napja. Ne feledkezzünk meg róla! Amíg él az édesanyánk, gyermekek vagyunk. Virággal vagy anélkül, de mindenképpen látogassuk meg őt. Merjünk hálásak lenni mindazért, amit tőle kaptunk, szeretetet adni a szeretetért. A megszokott rohanást megszakítva pihenjünk meg nála, fürödjünk meg soha el nem múló szeretete melegében, zárjuk szívünkbe, vigyük magunkkal édesanyánk mosolyát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásodat!
Danke für Deinem Besuch!